Iskolánk története

Az iskolai oktatás kezdetéről pontos adataink nincsenek. 

Azt azonban tudjuk, hogy az 1672. július 3-ai, Szentgelicén(Maros megyében) lezajlott Unitárius Egyházi Zsinat jegyzőkönyvi szövegei említik Szentábrahám nevét arra vonatkozóan, hogy „mindig nőtlen mesterek szolgáljanak. Ha megházasodnak, tovább nem patiálhatnak azon eklézsiában.”

Az oskolamester, kántor, énekvezér, tanító ugyanazt a szerepkört fedte le. 

Az 1725. évi zsinat intézkedik, hogy „a tanulók a tanulástól el ne vonattassanak”, „a mesterek naponként négyszer leckét”-, és „évente két alkalommal nyilvános vizsgát tartsanak”.

1750-től az iskoláskorúak oktatását nem a pap, hanem az úgynevezett „Loci Ludy Magister” végezte, aki a „Nationalis Oskolához” volt alkalmazva. A „mesteri öröklakás” az ősi templom közelében volt és egyúttal iskolául is szolgált. Amint lejegyezték ez a „lakóház szegényes, szalmafedeles, kicsi épület” volt. 

1789-től az iratokban a magyar nyelvet használták. Ebben az évben történt egy vizitáció, mely megállapítja, hogy „leánygyermekek nem találtatnak az iskolában”, „a marhákkal való járás miatt”.

A XVIII. század végén a tanítási feltételek nagyon rosszak. A gyerekek viasztáblára karcolták a betűket és a számokat írókéssel. Könyv a faluban nem volt. Az irka, sőt a később elterjedt palatábla is még ritkaság volt.

Az 1826. évi vizitáció a Classislétesítését szorgalmazza, mely 1831-re készült el. Ez lett a falu második iskolája, mely a század végéig létezhetett. 

Az 1848-49-es szabadságharc bukása után az oktatás akadozott, vagy éppen szünetelt.1877-ben az iskola 4 osztályos, esetenként 5 osztályos is volt.

1884-ben megérkezett a faluba Tóth Vilmos tanító, aki rendbetette az iskola bútorzatát, gyermekkórust létesített és minden eszközt megragadott az írástudatlanság felszámolásáért. 

1912-re be is teljesedett legnagyobb álma, hiszen a statisztikai kimutatások szerint Szentábrahámon egyetlen írástudatlan sem volt, ami ritkaságnak számított az akkori egész Erdélyben.

1922-ben kötelezővé válik a román nyelvű nyomtatványok használata. A tanulók nevét románosított formában kell írni.

A háború utáni szegénység sújtotta a szentábrahámi családokat is. Gond lett az élelmezéssel, a napi kenyér előteremtésével.

Ráadásul 1945-ben utasítják az iskolákat, hogy kétnyelvű pecséteket használjanak. Így lett „Școala Primară de Stat – Állami Népiskola”.

1950-ben kollégiumi típusú bentlakást működtettek, ösztöndíjakat osztottak, étkezésről gondoskodtak. Így a tanulók létszáma 130-ra emelkedett. De 1960-ban megszűnt ez a kollégiumi rendszer.

1966-ban állami támogatásból új iskola épült, mely néhány év múlva elnyerte mai formáját.

Jelenlegi iskolánk irányítója Zsigmond Zoltán-Csaba. Akkor Nagy Vencel tanító volt. Őt követték: Nagy Ákos, Lőrinczi Dénes, Fülöp Márton, Vass István, Fekete János, Orbán Ferenc, Koncz József és Szőcs Enikő. 

A gyermekek száma lassan emelkedőben van. Jelenleg 317 diák tanul a központi iskolában és alegységeiben együttvéve. Az iskola épülete, berendezése évről évre szebbé és otthonosabbá válik.